Josep Guardiola i Sala vagy ahogy mindeki ismeri, Pep Guardiola Santpedorban, Spanyolországban látta meg a napvilágot. Napjaink egyik legsikeresebb trénere, kisgyermek kora óta a labdarúgás megszállottja.
Szülei szerint sosem okozott problémát, nem volt rossz gyerek, sőt kifejezetten jó tanulónak számított, szeretett tanulni, de sosem ez érdekelte igazán. Mindig is a futball volt a szerelme s a labdarúgásban, ellentétben az iskolával, igazi csibész volt. Nem telt el úgy nap, hogy ne rúgta volna a bőrt a katalán település főterén. A barátaival rendszeresen utcai focikat szerveztek, amiről a santpedori Barcelona-szurkolóklub elnöke, Toni Valverde, így nyilatkozott:
„Hétfőn kezdtük, és pénteken fejeztük be, a meccsekről mindent elmond, hogy születtek 58-49-es eredmények is. A cél mindig az volt, hogy Pep a te csapatodban legyen”
Guardiolát édesapja, Valentí Guardiola vitte el először próbajátékra a Barcelonához, miután a család egy barátja meggyőzte, hogy nagy potenciál rejlik a fiatal Pep-ben. 4-5 ilyen alkalom után a La Masia (a csapat utánpótlás bázisa) vezetősége megkereste Valentí-t a fia leigazolásával kapcsolatban. A szülők hosszas mérlegelést követően, félve, de úgy döntöttek elengedik fiukat, hiszen tudták, a katalánoknál rengeteget fejlődhet és kihozhatja magából a maximumot. A 13 éves Josep Guardiola tehát, a La Masia növendéke lett.
Pep-et eleinte gyötörte a honvágy, nagy változás volt ez az életében, kikerült a családi házból, idegen környezetbe, ahol csak magára számíthatott. Édesapja úgy nyilatkozott, hogy ez a időszak csak erősebbé tette fiát és itt vált igazán férfivá, hiszen folyamatosan ki kellett állnia magáért.
A Manchester City jelenlegi menedzsere 6 évet töltött el az akadémián, mielőtt felkerült volna a Barca B-hez. A Barca Atleti ( Barca B) kötelékében eltöltött két év során 59 mérkőzésen lépett pályára és ezeken 5 gólt szerzett, miközben időről-időre megkapta a lehetőséget az első csapatnál is. Guardiola sosem volt igazán gyors vagy erős fizikumú játékos. Magas volt és vékony, nem kifejezetten labdarúgó alkat. Edzői sokáig azt gondolták, hogy a középpályás képtelen lesz beváltani a hozzá fűzött reményeket, ám gyors észjárásával és kivételes éleslátásával ellensúlyozni tudta fizikai hiányosságait.
Egy napon aztán Johan Cruyff, a Barcelona akkori trénere megkereste és felhívta az első csapathoz. Rendkívüli dolog volt ez a fiatal játékos számára, főleg úgy, hogy ebben az időszakban arról lehetett hallani, hogy kölcsönbe kerül vagy talán el is adják. A holland mester viszont meglátta a benne rejtőző potenciált és játéklehetőséget biztosított részére a "nagyok" között.
Akkoriban a katalán gárda középpályáját olyan játékosok alkották, mint Guillermo Amor, Michael Laudrup, Bakero vagy Eusebio Sacristán. Velük kellett tehát felvennie a versenyt a fiatal Guardiolának. 1990-ben egy Cádiz elleni mérkőzésen debütált a nagy csapatban.
Guardiola később így nyilatkozott az első, Johan Cruyff keze alatt lejátszott mérkőzéséről:
Mikor először játszottam az ő irányítása alatt, nagyon izgultam. A félidőben azt mondta lassabb vagyok, mint a nagymamája. Mindig is rengeteget követelt, de védelmezte is a játékosait.
A következő részben kettejük különleges kapcsolatáról és közös barcelonai éveikről lesz szó.
További részek:
